Az I. világháborút lezáró igazságtalan "békediktátum" következtében Magyarország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre és lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ugyanekkor több mint 3 millió magyar került az új határokon túlra, holott ezek jobbára összefüggő tömbben az új utódállamok határai mentén éltek.
Ily módon került számokban kifejezve 1,6 millió magyar Romániához, kb. 1 millió Csehszlovákiához, 0,5 millió Jugoszláviához, és kb. 26 ezer Ausztriához Burgenland elcsatolásával. Így szinte minden harmadik magyar idegen államnpolgárrá vált. Területileg nézve Magyarország kétharmadát (71%-át) elveszítette, miközben a csehek és románok területe megduplázódott. Románia nagyobb területet kapott -103 ezer négyzetkilométer-, mint a meghagyott, csonka Magyarország. A szerbek területe ötszrösére gyarapodott és lakossága 4 millióról 13 millióra emelkedett.
Magyarország elvesztette vasúthálózatának 62,2 %-át, közutainak 73,8 %-át, hajóútjainak 64,4%-át, ezzel is megtörvén azt a földrajzi és gazdasági egységet, amelyben a Kárpátok hegyes vidéke harmónikusan kapcsolódott a központi síksághoz.
Szinte minden természeti forrását elvesztette az ország.
Magyarországot megfosztották erdőinek 88%-tól, szénbányáinak, vizierőműveinek, vasbányáinak, 83%-tól Elvesztette sóbányáinak, réz, arany és ezüstbányáinak egészét, amelyek pedig jóléte alapjait jelentették. Fiúme elcsatolásával elvágták a tengertől is.

„Ez a magatartás egy becsületes országgal szemben, mely évszázadokon keresztül védte Nyugatot, egyszerűen elképesztő... 52 kettészakított falu a román határon, 22 az osztrák határon, 76 a csehszlovákon, 70 a jugoszlávon és több mint 100 olyan város és falu volt, amelyeket elvágtak közlekedési és vízszolgáltatási lehetőségeiktől.”

Olyan régi magyar többségű városokat, mint Szabadka, Temesvár, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Kassa, Pozsony -amely három évszázadon kereszül Magyarország fővárosa volt-, szintén elcsatoltak tőlünk.